William Herschel
| William Herschel | |
 | |
| Lemuel Francis Abbott festménye (1785) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1738. november 15. Hannover |
| Elhunyt | 1822. augusztus 25. (83 évesen) Slough, Anglia |
| Sírhely | Church of St Laurence, Upton-cum-Chalvey |
| Ismeretes mint | az Uránusz bolygó felfedezője |
| Nemzetiség | német-angol |
| Házastárs | Mary Pitt |
| Szülei | Anna Ilse Moritzen Isaac Herschel |
| Gyermekek | John Herschel |
| Iskolái | Oxfordi Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | csillagászat |
| Tudományos fokozat | állam- és jogtudományok doktora |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
 | |
| William Herschel aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz William Herschel témájú médiaállományokat. | |
Sir Frederick William Herschel (német: Friedrich Wilhelm Herschel), (Hannover, 1738. november 15. – Slough, Anglia, 1822. augusztus 25.) német-angol zeneszerző, csillagász, az Uránusz felfedezője, minden idők egyik legnagyobb megfigyelő csillagásza.
Élete, munkássága
[szerkesztés]Friedrich Wilhelm Herschel néven született a németországi Hannoverben, egy tízgyermekes családban. 1755-ben a hannoveri hadsereg tagjaként Nagy-Britanniába vezényelték, mert a két országnak közös uralkodója volt, II. György. Herschel hamar megtanult angolul, Frederick William Herschelre változtatta a nevét, és letelepedett Bath városában. Hozzáköltözött húga, Caroline Herschel, aki nemcsak asszisztense lett, de önálló csillagászati megfigyeléseket is végzett; különösen az üstökösök kutatásában jeleskedett.
Herschel kezdetben zenetanításból élt. Számos zeneművet is szerzett, de ezek többsége nem maradt fenn. 1773 után kezdett a csillagászat iránt érdeklődni; távcsöveit maga készítette. Eleinte a Hold hegyeinek magasságmérésével és egy, a kettőscsillagokat tartalmazó katalógus összeállításával foglalkozott.
Egyetlen gyermeke John Frederick William Herschel angol csillagász és matematikus.
Az Uránusz
[szerkesztés]A fordulópontot az hozta el életébe, amikor 1781. március 13-án bathi, a New King Street 19. szám alatti házának udvaráról felfedezte az Uránusz bolygót. A hírnév lehetővé tette, hogy főállású csillagászként dolgozzon tovább. Az új bolygót először támogatója, III. György király tiszteletére Georgium Sidus-nak nevezte el, de ez a név nem terjedt el a világ többi részén. Az Uránusz nevet Johann Elert Bode német csillagász javasolta az ég görög istene, Uranosz tiszteletére.[1][2]
Az Uránusz után
[szerkesztés]1781. december 7-én a Royal Society tagjai közé választották, és a Társaság legnagyobb elismerésével, a Copley-éremmel is kitüntették. Nyolc hónappal később III. György király 200 font évjáradékot adományozott neki, amiért cserébe távcsöves bemutatókat kellett tartania a királyi családnak, tagjai igénye szerint.[3] 1782-ben Datchetbe, 1786-ban Sloughba költözött; ott élt haláláig. 1788. május 7-én feleségül vett egy Mary Pitt nevű lányt. Fiuk, John Herschel a déli égbolt tanulmányozásával szerzett hírnevet.
Távcsövei
[szerkesztés]Herschel a csillagászat mellett távcsöveket is készített; csúcsminőségű eszközeit főleg a hivatásos csillagászok keresték. Több mint 400 távcsöve közül a leghíresebb egy 40 láb (12 m) fókusztávolságú és 126 cm átmérőjű főtükörrel szerelt reflektor, amely korának legnagyobb ilyen eszköze volt. Már használatba vételének éjszakáján felfedezett vele egy új Szaturnusz-holdat, majd egy hónapon belül még egyet. Mivel azonban ezt a nagy távcsövet nehéz volt kezelni, többnyire kisebb eszközöket használt.
A külső bolygók holdjai
[szerkesztés]Az Uránuszon kívül felfedezte annak két holdját, a Titániát és az Oberont, valamint Szaturnusz két holdját; a Mimast és az Enceladust. Utóbbiak neveit azonban nem ő adta, hanem a fia, John Herschel (1852-ben, illetve 1847-ben).
Az infravörös sugárzás
[szerkesztés]Ahogy mind nagyobb és nagyobb távcsöveket épített, egyre több gondot okozott számára egyrészt, hogy a Nap sugarai túl fényes nyalábba gyűltek össze, másrészt, hogy mind jobban felmelegítették a műszert és környezetét. Ezért 1800-ban megvizsgálta, hogy egyenletesen melegítenek-e a különböző színek (különböző hullámhosszú fénynyalábok). A homorú tükörrel összegyűjtött napfényt prizmával bontotta színekre, és mérte, hogyan melegszik fel a hőmérő az egyes színtartományokban. Megállapította, hogy a hőmérő a spektrum lila részén melegszik a legkevésbé, és a melegedés a vörös felé haladva erősödik. Legnagyobb meglepetésére a hőhatás a látható színtartományból kilépve — „a vörösön innen” — tovább erősödött, amiből arra következtetett, hogy a Nap nemcsak fényt bocsát ki, hanem az emberi szem számára láthatatlan „hősugarakat” is — a gyakorlatban ezzel felfedezte az infravörös sugárzást.[4]
Utolsó évei
[szerkesztés]1816-ban munkássága elismeréseként lovaggá ütötték. Fontos szerepet játszott a Királyi Csillagászati Társaság elődjének megalapításában.
1822-ben hunyt el csillagvizsgálónak is használt otthonában.
További jelentős felfedezései
[szerkesztés]- Rengeteg mélyégobjektumot, kettőscsillagot figyelt meg és katalogizálta is azokat. Nagyrészt ezen adatokból állították össze később az NGC-katalógust.
- Felismerte, hogy a legtöbb kettőscsillag nem csak látszólagos, optikai kettős – ahogyan korábban feltételezték – hanem fizikai kapcsolatban állnak.
- Elsőként jelentette ki – csillagok pozícióméréseire alapozva – hogy a Naprendszer mozog a világűrben.
- A Tejútrendszer tanulmányozása során megállapította, hogy az korong alakú.
- Megalkotta az aszteroida szót.
Fontos tudományos felfedezései ellenére hajlott a legvadabb spekulációkra is: minden bolygón, de még a Napon is elképzelhetőnek tartotta élet jelenlétét, elképzelése szerint a Nap forró légköre alatt egy hidegebb felszín található, ahol megfelelően alkalmazkodott lények élnek.
Kimutatta, hogy a déli napsütés heve két óra 12 perc alatt olvaszthat meg egy inch (kb. 2,5 cm) vastag jégréteget, és ebből kiszámolta, hogy a Nap felszíni hőmérséklete kb. 6000 K.[5]
Emlékezete
[szerkesztés]Emlékmúzeumát abban a bathi házban rendezték be, ahonnan az Uránuszt felfedezte.[6]
A populáris kultúrában
[szerkesztés]Jules Verne "Gyula" megemlíti a nevét az 1865-ben megjelent Utazás a Holdba című műve 5. fejezetében, mint a Hold tudományos vizsgálatában részt vevő kutatóét.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ How did Uranus get its name?. (Hozzáférés: 2020. május 22.)
- ↑ StarChild Question of the Month for February 2002. (Hozzáférés: 2020. május 22.)
- ↑ Whitney 1978
- ↑ Dieter B. Herrmann: Az égbolt felfedezői. Gondolat Kiadó, Budapest, 1981., p. 127–128. ISBN 963 280 982 3
- ↑ John Gribbin: 13,8. A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában. Icon Books, London, 2015. Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, 267 old. ISBN 978 963 252 093 3; ISSN 1586-8419
- ↑ Bath-preservation-trust.org.uk
- ↑ Verne. Utazás a Holdba (PDF), 21. o.. Hozzáférés ideje: 2020. április 23.
Források
[szerkesztés]- ↑ Whitney 1978: Charles A. Whitney. A Tejútrendszer felfedezése. Budapest, 1978: Gondolat. ISBN 963 280 537 2
- ↑ Bath-preservation-trust.org.uk: Herschel múzeum
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
További információk
[szerkesztés]- Mullaney, James. The Herschel objects and how to observe them, 10. o. (2007). ISBN 9780387681245
- Biography: JRASC 74 (1980) 134 Millman, P. M.: The Herschel Dynasty - Part One
- The William Herschel Society, Bath. UK
