Togo
.svg){kind=small}
_-_TGO_-_UNOCHA.svg)
Togo, hivatalosan Togói Köztársaság (franciául: République togolaise), nyugat-afrikai állam, fővárosa Lomé. Az országot nyugatról Ghána, északról Burkina Faso, keletről Benin és délről a Guineai-öböl határolja.
Togo egy trópusi ország, amelynek gazdasága leginkább a mezőgazdaságtól függ.[7] Míg a hivatalos nyelv a francia,[7] más nyelveket is beszélnek, különösen a gbe család nyelveit.
Etimológia
[szerkesztés]Togo nevének jelentése az ewe nyelvű togodo szóból ered, aminek jelentése: „a tó mögött”. Ez utalás a Togo-tóra. Maga a Togo név is az ewe nyelvben egyszerűen tavat vagy morotvát, esetleg a folyó innenső oldalát jelentheti.[8]
Földrajz
[szerkesztés]
Az országot nyugatról Ghána, keletről Benin, északról pedig Burkina Faso határolja.
Domborzat
[szerkesztés]Az ország délen mindössze 53 km-es partszakaszon érintkezik a Guineai-öböllel, észak felé pedig Benin és Ghána közé ékelődve 70–140 km széles és keskeny sávban 600 km-re nyúlik a kontinens belsejébe. A tengerpartot csendes lagúnatavak övezik. A déli országrészt a part mentén termékeny, 30–50 km széles alföld (Terre de barre) övezi; ez észak felé alacsony fennsíkba megy át. Délnyugat-északkelet irányban az egész országon áthúzódik a Togo-hegység, amely legmagasabb csúcsa az Agou (986 m).
Vízrajz
[szerkesztés]
Az ország vízrajzát két medence határozza meg: az Oti folyó, amely Benin északi részétől indul, majd a Volta-tavat (Ghána) táplálja, és a Mono folyó vízgyűjtője, amely a Togo-hegységben ered, hogy azután a tengerparti síkságra és a Guineai-öbölbe áramoljon. A Mono táplálja a Nangbéto mesterséges tavat. A tenger közelében hatalmas lagúna található, amelynek legfontosabb részét Togo-tónak hívják; a tengertől egy keskeny szárazföldi szakasz választja el, ahol sűrűn lakott és megművelt terület található.
Éghajlat
[szerkesztés]Togóban a trópusi éghajlat kétféle változata alakult ki. A parton az Egyenlítő vidékére jellemző két esős évszak a legmagasabb napállást követi, míg a belső országrészben az egyetlen esős évszak a nyári félévet foglalja magába. A tengert a mélyből feláramló víz hűti, ennek köszönhetően a partvidék viszonylag száraz, csapadékösszege évi 900 mm. A Togo-hegység 1400–1700 mm esőt kap, az Oti-medence 1000–1200 mm-t. Észak felé az évi középhőmérséklet (24-26 °C) enyhe évszakos ingadozása kissé fokozódik.
Éghajlata délről észak felé haladva trópusiból fokozatosan szavanna éghajlatúvá változik. Az esős évszak májustól októberig tart. A déli területen július közepétől szeptember közepéig van egy szárazabb időszak. Északabbra nincs ilyen, de összességében az éghajlat északabbra szárazabb.
A harmattan szél időszaka után, február közepétől április közepéig van a legforróbb időszak az egész ország területén. A legszárazabb időszak novembertől februárig tart.
Élővilág, természetvédelem
[szerkesztés]A természetes növénytakaró az éghajlattal összhangban magas füvű szavanna, amelyet délen sűrű ligetek, északon már inkább csak magányosan álló akáciák élénkítenek. A száraz évszak perzselő északkeleti szelétől, a harmattantól védett hegyvidéki lejtőkön s a folyók mentén sűrű örökzöld erdők is előfordulnak.
A nagyobb emlősöket vagy teljesen kiirtották vagy azok elhagyták az ország területét, így ezek az állatok a nemzeti parkokból is hiányoznak. A megmaradók között vannak majmok, bivalyok és antilopok, ezek az északi területeken találhatók. Krokodilok és vízilovak élnek a folyókban.
A hagyományosnak tekinthető, a természetet a végletekig kizsákmányoló gazdálkodás azt jelenti, hogy a termőföldek területének növelése érdekében az őserdőket felégetik, hogy ott gazdasági tevékenységet folytassanak. Ezt elősegíti, hogy a kormányzat ebbe a folyamatba nem avatkozik bele, nem cél a természeti környezet állapotának megóvása vagy az okozott károk helyreállítása. Ehhez hiányzanak a pénzügyi erőforrások is.
Az ország az elefántcsont ismert tranzitpontja a térség más részei számára.
Az orvvadászat mértéke az elmúlt években emelkedett az egész kontinensen. Jól felfegyverzett bűnöző bandák elefántokat ölnek meg, és orrszarvúakat a szarvuk miatt, hogy azokat Ázsiába szállítsák dísztárgyak készítésére és állítólagos gyógyhatású szerek előállítására.
Nemzeti parkjai
[szerkesztés]Togóban három nagyobb nemzeti park található, amelyek fontos szerepet játszanak az ország turizmusában.[9]
- Fazao-Malfakassa Nemzeti Park szabdalt hegyvidéki területen Togo legnagyobb érintetlen erdeje;
- Keran Nemzeti Park az ország északi részén fekszik, árterületen;
- Fosse aux Lions: aránylag sűrűn lakott területen sokféle nagy testű állat, köztük elefántok.
A védett területek az ország területének 11%-át teszik ki.[10]
Történelem
[szerkesztés]A 11.-től a 16. századig terjedő időszakban különböző törzsek érkeztek a térségbe minden irányból: az ewe nép a mai Nigériából és Beninből, a mina és a guin nép Ghánából. A portugál hajósok 1471-1473 között jelentek meg először a togói partokon. A következő századokban a terület lakossága sokat szenvedett a rabszolga-kereskedelemtől, s a korabeli térképek is „Rabszolgapart” néven tüntették fel.
A 19. század derekán kibontakozó francia-német vetélkedésből az utóbbi került ki győztesen: 1884-ben Gustav Nachtigal és Mlapa törzsfőnök szerződése német védnökség alá kényszerítette Togót. 1919-ben a németek által gyarmatosított terület a Népszövetség égisze alatt brit és francia mandátum lett. A mai állam a francia mandátumterület, Kelet-Togo utódaként 1960-ban jött létre (Nyugat-Togo ma Ghána keleti része). Első elnöke Sylvanus Olympio volt, akit az 1963. január 13-i katonai puccs során megöltek. A puccsista katonatiszti csoportot Etienne Eyadama Gnassingbe őrmester vezette. A puccs után köztársasági elnökké Nicolas Grunitzkyt nevezték ki. 1967. január 13-án vértelen puccsal Eyadema Gnassingbe megfosztotta hatalmától Grunitzkyt, és beült az elnöki székbe, amit megőrzött 2005. február 5-én bekövetkezett hirtelen haláláig. 38 évet töltött a hatalom csúcsán, ő Afrika leghosszabban hatalmon maradt diktátora.
A katonák fiát, Faure Gnassingbét ültették az elnöki székbe. Az ő elnöksége széles körű nemzetközi tiltakozást váltott ki, kivéve Franciaországot. Rövid ideig tartott. Faure Gnassingbe felállt székéből, de a két hónappal később tartott választást megnyerte. Az ellenzék szerint csaltak a szavazáson.
Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés]Alkotmány, államforma
[szerkesztés]Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
[szerkesztés]Togo 1967 óta elnöki köztársaság. 2005-ben bekövetkezett haláláig Gnassingbé Eyadéma kormányzott diktatórikusan. Halálát követően egy alkotmánymódosítás árán, több vitatott hitelességű választást követően[forrás?] fia, Faure Gnassingbé az ország vezetője.
A Nemzetgyűlés (Assemblée Nationale) 81 képviselőből áll. Az államfőt 5 évente választják újra. 2002 óta a Rassemblement du Peuple Togolais (RPT) nevű párt 72 helyet birtokol a parlamentben.
Politikai pártok
[szerkesztés]Kormányfők
[szerkesztés]
Közigazgatás
[szerkesztés]Togo öt régióra és 23 prefektúrára van felosztva. Togo régiói (zárójelben a székhellyel), alpontokban a prefektúrák:
- Centrale (Sokodé)
- Blitta
- Sotouboua
- Tchamba
- Tchaudjo
- Kara (Kara)
- Assoli
- Bassar
- Bimah
- Doufelgou
- Kéran
- Kozah
- Maritime (Lomé)
- Golfe
- Lacs
- Lomé
- Vo
- Yoto
- Zio
- Plateaux (Atakpamé)
- Amou
- Haho
- Kloto
- Ogou
- Wawa
- Savanes (Dapaong)
- Oti
- Tône
Védelmi rendszer
[szerkesztés]Népesség
[szerkesztés]|
Képek
|
Általános adatok
[szerkesztés]- Írástudás
- 15 éves kor felett tud írni és olvasni: (2015-ös adatok)
- teljes népesség: 63,7%
- férfi: 77,3%
- nő: 51,2%
A kor szerinti eloszlás nagyon egyenetlen; a togóiak majdnem fele 15 éven aluli.
Népességének változása
[szerkesztés]| Lakosok száma | 1 580 513 | 1 774 029 | 2 247 575 | 2 576 477 | 3 140 297 | 3 787 602 | 4 392 177 | 5 123 674 | 5 987 491 | 7 797 694 |
| 1960 | 1966 | 1972 | 1978 | 1984 | 1990 | 1996 | 2002 | 2008 | 2017 |
Legnépesebb települések
[szerkesztés]Etnikai, nyelvi megoszlás
[szerkesztés]Togo lakossága 21 etnikumból tevődik össze: we-adja 40,1%, temba-kabre 23,1%, akebou 13,2%, gurma 9,7%, ana-ife 6,8%, nem afrikai 0,99%, egyéb 6%.
Az egyes etnikumok kulturálisan elkülönülnek egymástól, azaz őrzik a saját hagyományaikat.
Vallási megoszlás
[szerkesztés]A lakosság kb. 55-50%-a törzsi vallású, 30%-a keresztény (12% katolikus, 18% protestáns), 20%-a szunnita muszlim.
Szociális rendszer
[szerkesztés]Gazdaság
[szerkesztés]|
Képek     |
Általános adatok
[szerkesztés]A lakosságnak csak 36%-a kap elektromos ellátást (2017).
Gazdasági ágazatok
[szerkesztés]Mezőgazdaság
[szerkesztés]Gazdaságának fő ágazata a mezőgazdaság (köles, cirok, kukorica, kávé, kakaó, manióka, jamgyökér, gyapot, földimogyoró termesztése).[11]
A lakosság zöme a mezőgazdaságban dolgozik. Élelmiszerekből önellátó az ország, csak aszályos években szorulnak behozatalra. A gyéren lakott szavannákon állattenyésztés (kecske, juh) folyik.
Ipar
[szerkesztés]Földje jelentős foszfátkészleteket hordoz és ezt termelik ki. Jelentősebb még az élelmiszer feldolgozás, cementipar, kézművesipar, textilipar, italgyártás.[11]
Külkereskedelem
[szerkesztés]- Fő exportcikkek: gyapot, foszfát, kávé, kakaó
- Fő importcikkek: gépek és eszközök, élelmiszerek, kőolajtermékek[11]
Fő partnerek 2017-ben :[11]
- Export:
Benin 16,7%, 
Burkina Faso 15,2%, Niger 8,9%, India 7,3%, Mali 6,7%, Ghána 5,5%, Elefántcsontpart 5,4%, Nigéria 4,1% - Import:
Kína 27,5%, 
Franciaország 9,1%, Hollandia 4,4%, Japán 4,3%
Az országra jellemző egyéb ágazatok
[szerkesztés]Közlekedés
[szerkesztés]A togói közlekedési hálózat – az afrikai kontinens szegény országaira jellemzően – katasztrofális állapotú. 568 km-es, 1000 mm nyomtávú vasúthálózata van. Két vasútvonala van, az egyik Lomé és Blitta között húzódik, ez elágazik Tsévié előtt Tabligbóig. A másik vasútvonal Kpémé-ből indul és kétfelé ágazik. Mindkét vasútvonal teherszállításra szolgál. Nemzetközi vasúti összeköttetése nincs. A vasúthálózat központjának Lomé tekinthető.
A közutak hossza 7520 km, ebből 5144 km rendelkezik szilárd burkolattal. Autópálya nincs. Az esős időszakban a nem szilárd útburkolatú utak járhatatlanná válhatnak. Buszjárat az ország fővárosára és fő útjaira korlátozódik.
Vízi közlekedés a Mono alsó 50 km-es szakaszán zajlik. Fontos kikötőváros Kpémé (foszfát export) és Lomé, ahol 1968-ban mesterségesen hozták létre a kikötőt. Lomé kikötője a környező, tengertől elzárt szomszédos országok számára is fontos csomópont.
Az országnak 8 reptere van, ebből 2 szilárd burkolatú, a többi füves. Az ország fő, nemzetközi repülőtere Lomé közelében található (Lomé-Tokoin nemzetközi repülőtér). A másik nemzetközi repülőtér Niamtougou-ban található. További, helyi forgalomra szolgáló repülőterek: Atakpamé, Sokodé, Sansanné-Mango és Dapaong.
Telekommunikáció
[szerkesztés]| Hívójel prefix | 5V |
| ITU zóna | 46 |
| CQ zóna | 35 |
Kultúra
[szerkesztés]|
Képek    |
Oktatási rendszer
[szerkesztés]Az oktatási rendszer francia modellen alapul. A kötelező általános iskola hat évestől 12 évesig tart. A középiskola 12 éves kortól kezdődik, egy négyéves ciklust és egy háromévest foglal magában.
Kulturális intézmények
[szerkesztés]A Lomé-i egyetemet 1970-ben alapították. Francia nyelven folyik az oktatás. Humán és műszaki tanszéke is van. Ugyancsak Lomé-ban található az építészeti és várostervezési főiskola. Ezt 1975-ben alapította az African and Mauritian Common Organization nevű szervezet.
A Kara-i egyetemet 1974-ben alapították. Itt humán és művészeti oktatás folyik, de van jogi és politikai kara is.
Kulturális világörökség
[szerkesztés]Az UNESCO kulturális világörökségnek ismerte el az alábbi helyszínt:
- Koutammakou, a batammaribák vidéke.
Tudomány
[szerkesztés]Művészetek
[szerkesztés]Az ország legismertebb írója Tété-Michel Kpomassie. Önéletrajzának címe: An African in Greenland (=Egy afrikai Grönlandon). A művet 1981-ben adták ki az USA-ban.
Hagyományok, néprajz
[szerkesztés]Togo az egyes népcsoportoknak megfelelően többféle, egymástól eltérő kulturális hagyománnyal rendelkezik.
Az ewe népcsoport temetési szertartása animista vonásokat mutat. Hitük szerint az elhunyt személy dzsotó-ja (reinkarnálódó szelleme) újjászületik a következő születendő gyermekben ugyanabban a nagyobb famíliában. Ugyanakkor a luvo (=halál lélek), aki ugyanahhoz az elhunythoz tartozik, az élők között bolyong egy darabig, akiknek keresi a figyelmét, és emiatt káoszt vagy rombolást is okoz. A temetési szertartás egyik fontos feladata a lélek megszabadítása, hogy az visszatérhessen és újból megszülessen. A temetési szertartás sokszor napokig tartó dobolással és rituális tánccal jár, amik funkciója ennek beteljesítése.
Gasztronómia
[szerkesztés]Alapvető hozzávalók a kukorica, rizs, köles, tápióka, jamgyökér, vaddisznó és kecskehús, valamint bab. A fehérjeforrást elsődlegesen a hal jelenti.[12] Az ételeket többnyire otthon fogyasztják el, de országszerte vannak étellel szolgáló árusok és étkezdék is.[13]
Az afrikai elemeken túl német és francia kulináris hatásokkal is kombinálódik a togói konyha.[14] Többféle szószt és pástétomot találni, melyek padlizsánból, paradicsomból, spenótból és halból készülnek. Az árusok leggyakoribb kínálatai a földimogyoró, rántották, francia brochette, főtt kukorica és garnélarák. Megtalálható még a francia baguette is.[15]
Állítanak elő vörös- és fehérborokat, illetőleg sört.
Média
[szerkesztés]Bár az alkotmány elvileg biztosítja a szólásszabadságot, ez a gyakorlati életben korlátozva van. Az újságok gyakran cenzúrázzák a saját cikkeiket, hogy azok megjelenhessenek.
A rádió népszerű hírközlési eszköz, főleg vidéken. Az állami ellenőrzés alatt működő állomások mellett magánkézben lévő rádiók is léteznek. Az adás francia, angol vagy a helyi nyelvek valamelyikén folyik.
A tévéadások csak kisebb területen foghatók, és nagyrészt állami kézben vannak.
A nyomtatott sajtó jelentősebb képviselői: Togo-Presse (állami irányítás alatt), a továbbiak mérsékelten ellenzéki kiadványoknak tekinthetők, amik heti gyakorisággal jelennek meg: Carrefour, Le Combat du Peuple, Le Crocodile, Motion d’Information és a Le Regard. Valamennyi újságot az 1990-es években hozták létre.
Turizmus
[szerkesztés]Togo az USA és az európai turizmus egyik fő célpontja Nyugat-Afrikában. A fő látnivalók az érintetlen strandok, de a turizmus egy része a természeti (nemzeti parkok, a Togo-hegység) és a kulturális (a helyi lakosság falvai) úti célok felé irányul. A politikai instabilitás és a diktátorrendszer jelenléte az utóbbi évtizedekben a látogatók csökkenését okozta.
Kormányzati épületeket tilos fényképezni vagy filmezni. Beutazás előtt vízumot kell szerezni, amit ha a határon adnak ki, akkor hét napra érvényes. A követségek 30 napra érvényes vízumot is ki tudnak adni, ezt legalább 1 nappal a beutazás előtt kell igényelni.
Főbb látnivalók
[szerkesztés]- Kpalimé környéki táj
- Togo-tó és a környező települések. A vudu-kultusznak szintén központja.
- Kandé területének (az északi Kara régió) falvai és tája
- Koutammakou (Batammariba) hagyományos házai (a világörökség része)
- Kéran Nemzeti Park, az egyik legnagyobb elefántszámú populációval Nyugat-Afrikában
Sport
[szerkesztés]
Labdarúgás
[szerkesztés]Sok más államhoz hasonlóan Togo területén is népszerű a labdarúgás, de nem rendelkeznek kiugró eredményekkel. A nemzeti labdarúgó-válogatott a 2006-os vb-n a csoportkörben búcsúzott pont nélkül egy rúgott góllal (Mohamed Kader lőtte Dél-Korea ellen).
Az Afrikai nemzetek kupáján sokszor szerepeltek, legjobb eredményük 2013-ból való, amikor is a negyeddöntőbe jutottak, de kikaptak a későbbi ezüstérmes Burkina Faso ellen. A csapat egyik nagy tragédiája akkor következett be, amikor az angolai tornára (2010) utazva lázadók támadtak a csapat buszára, aminek következtében négy ember meghalt, s visszaléptek a tornától. Később visszakoztak, de a kormány nyomására végül is kihagyták a megmérettetést.
Leghíresebb labdarúgójuk Emmanuel Adebayor, aki játszott az Arsenal, a Real Madrid és a Tottenham csapatában is.
Olimpia
[szerkesztés]A nyári olimpiai játékokon 1972-től vesznek részt. Egyetlen érmüket (bronz) Benjamin Boukpeti nyerte szlalom - férfi kajak egyesben 2008-ban Pekingben.
Téli olimpián először 2014-ben vettek részt.
Ünnepek
[szerkesztés]| Dátum | Elnevezés | Helyi név | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Január 1. | Újév | Jour de l'an | |
| Január 13. | Felszabadulás napja | Fête de l'indépendance | Az első elnök, Sylvanus Olympio meggyilkolásának napja |
| Mozgóünnep | Húsvéthetfő | Lundi de Pâques | |
| Április 27. | Függetlenség napja | Fête de l'indépendance | |
| Május 1. | A munka ünnepe | Fête nationale du travail | |
| Mozgóünnep | Mennybemenetel | Ascension | |
| Mozgóünnep | Húsvéthétfő | Lundi de Pentecôte | |
| Június 21. | Mártírok napja | Jour des martyrs | |
| Augusztus 15. | Mária mennybevétele | Assomption de Marie | |
| November 1. | Mindenszentek | Toussaint | |
| December 25. | Karácsony | Noël |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ Worldometers
- ↑ Worldometers 2022
- ↑ Archivált másolat. [2020. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 29.)
- ↑ https://data.worldbank.org/indicator/SI.POV.GINI?locations=TG
- ↑ http://uis.unesco.org/en/country/tg
- ↑ a b Togo (Partner) – International Cultural Youth Exchange. International cultural youth exchange . (Hozzáférés: 2021. január 27.)
- ↑ How Togo came to have its name − Africa Lisbon Tour
- ↑ Archivált másolat. [2009. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 8.)
- ↑ Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776
- ↑ a b c d Archivált másolat. [2020. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
- ↑ Evans, Dyfed Lloyd: The Recipes of Africa. Dyfed Lloyd Evans. 138. o.
- ↑ Togolese cuisine (Oxfam)
- ↑ Togo (Togloese Recipes) (healthy-life.narod.ru)
- ↑ Sharing the Secrets of Togo's Cuisine
Források
[szerkesztés]- Szegedi: A világ országai, Kossuth Könyvkiadó, 1990.
- CIA World Factbook Archiválva 2015. május 30-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- Lonely Planet: West Africa - Togo
- Encyclopaedia Britannica (angolul)
- Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1995
További információk
[szerkesztés]- Togói Turisztikai Portál (franciául)
- A Konzuli Szolgálat Tájékoztatója Togóról (magyarul)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés] Dél-Afrika | |
|---|---|
 Észak-Afrika | |
 Kelet-Afrika | |
 Közép-Afrika | |
 Nyugat-Afrika | |
| Függő területek | |
| Vitatott státusú területek | |
| |
.svg){kind=small}
A Frankofónia (La Francophonie) | ||
|---|---|---|
| Tagok |  Albánia ·  Andorra ·  Belgium ·  Benin ·  Bissau-Guinea ·  Bulgária ·  Burkina Faso ·  Burundi ·  Comore-szigetek ·  Csád ·  Dominikai Közösség ·  Dzsibuti ·  Egyenlítői-Guinea ·  Egyiptom ·  Elefántcsontpart ·  Észak-Macedónia ·  Franciaország ·  Gabon ·  Ghána ·  Görögország ·  Guinea ·  Haiti ·  Kambodzsa ·  Kamerun ·  Kanada ·  Kongói Demokratikus Köztársaság ·  Kongói Köztársaság ·  Közép-afrikai Köztársaság ·  Laosz ·  Libanon ·  Luxemburg ·  Madagaszkár ·  Mali ·  Marokkó ·  Mauritánia ·  Mauritius ·  Moldova ·  Monaco ·  Niger ·  Örményország ·  Románia ·  Ruanda ·  Saint Lucia ·  São Tomé és Príncipe ·  Szenegál ·  Seychelle-szigetek ·  Svájc ·  Togo ·  Tunézia ·  Vanuatu ·  Vietnám ·  Zöld-foki Köztársaság |  |
| Részt vevő államok | ||
| Megfigyelők |  Argentína ·  Ausztria ·  Bosznia-Hercegovina ·  Costa Rica ·  Csehország ·  Dél-Korea ·  Dominikai Köztársaság ·  Észtország ·  Gambia ·  Grúzia ·  Horvátország ·  Írország ·  Lengyelország ·  Lettország ·  Litvánia ·  Magyarország ·  Málta ·  Mexikó ·  Montenegró ·  Mozambik ·  Szlovákia ·  Szlovénia ·  Thaiföld ·  Ukrajna ·  Uruguay | |
